A kijelzőn ez áll: 'Cher hív' Felvettem és bele sem tudtam szólni, ugyanis ő megelőzött.
- SZIAAA NESSY! - kiabálta a telefonba.
- Szia Cher! Kiszakad a dobhártyám csajszi. - nevettem a telefonba.
- Bocsi, bocsi. Csak egy kérdés tőlem.. egy válasz tőled és.. - kezdte.
- Cher a lényeget! Épp alszok még - mondtam neki.
- Eljösz velem nyáron turnézni? - tette fel a kérdést teljes izgalommal.
- Ez most kérdés? Még szép, hogy megyek. Bár anyuékat megkérdem, de úgyis elengednek - mondtam felpörögve.
- Úú, okés. Remélem, hogy igen. - mondta Cher.
- Szerintem biztos. Izé, de várj csak egy kicsit. Ez nem az a turné, ahol az 1D is ott lesz? - kérdeztem.
- De ez az. Miért? Nem bírod őket? - Cher.
- A bírom az egy gyenge kifejezés. Imádom őket - ujjongtam.
- Jól van, jól van. Azért nekem nehogy elájulj ha meglátod őket. - röhögött Cher.
- Nem fogok.. remélem - mondta kissé ijedten, majd újból nevetésben törtünk ki.
- Figyu, át megyek ma délután, rendben? - Cher.
- Már itthon vagy?? És nem szóltál.?
- Most szólok. Tehát ráérsz? - kérdezte.
- Rád mindig van időm. Ne viccelj! - mosolyogtam.
- Imádlaaaak! Akkor délután. Puszillak! - köszönt el.
- Énis, énis. Okés, szia - mondtam és letettem.
Majd elkeztem az ágyon ugrálni. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy ezt kell csinálnom. Épp ekkor nyitott be anya.
- Kislányom jól vagy? Reggel 7óra van! - nézett rám furcsán.
- Nyugi, minden rendben. Cher hívott. Elmehetek vele nyáron turnézni? - kérdeztem anyától.
- Turnézni? Egész nyáron? - Anya.
- Hát igen! Na légysziiiii! Csak unatkoznék. Cher a lb-m meg minden.. - kérleltem anyut.
- Részemről rendben van. Majd beszélek apáddal is. - mondta kedvesen.
- Rendben. Köszi! Most viszont alszok. - húztam a fejemre a takarót.
10 óra volt, mikor újra felkeltem. Levánszorogtam a lépcsőn, és a konyha felé vettem az irányt. Anyuék és a tesóm éppen reggeliztek.
- Jóreggelt! - köszöntem, és ásítottam egyet.
- Neked is! - mondták.
Leültem reggelizni. Öntöttem a müzlimre a tejet, miközben apa megszólalt.
- Kicsim, anya mondta, hogy mi a terved nyárra. Úgy döntöttünk, hogy.. - húzta az időt - elmehetsz turnézni! - mondta teljesen beleélve magát, mint mikor a tehetség kutatókban kihirdetik, hogy ki jut tovább.
- Áá, köszönöm. Úgy szeretlek titeket! - öleltem át mindkettőjüket. Most viszont felmegyek a szobámba, és felhívom Chert.
- MEHETEK! - ordítottam a telefonba.
- ÁÁÁÁÁÁ. De jóó! Ketten körbe utazzuk Amerikát baby! Na jó plusz még 5 nem normális. - tette hozzá nevetve.
- Alig várom már! Mikor indulunk amúgy? -kérdeztem.
- Holnap jönnek a fiúk. Itt lesznek egy hetet, aztán induláás! Most viszont megyek hozzád. Ne menj sehová! - mondta és letette.
10 perc múlva itt volt Cher. Kinyitottam az ajtót és rögtön egymás nyakába ugrottunk.
- Anyukádék? - kérdezte mikor leszállt rólam.
- Konyhában. Mindjárt jövök! - mondtam és felszaladtam a szobámba. Közben hallottam, hogy Cher üdvözli anyumékat, és a tesómat is, Adamet.
- Itt is vagyok! - futottam le a lépcsőn. Tessék Cher ez a tiéd. - nyújtottam át neki egy kis ékszeres dobozkát.
- Köszönöm, de édes vagy! - vette ki a karkötőt.
- Nincs mit. Látod nekem is van. - mutattam. Ez ilyen közös karkötő. - mondtam mosolyogva.
- Nagyon tetszik. Segítesz felrakni? - nyújtotta felém a kezét.
- Persze! - mondtam.
- Köszi. Mihez van kedved? Starbucks, vásárlás, filmezés? - kérdezte Cher.
- Mindegyikhez! Na menjünk a plázába - húztam fel a kanapéról a barátnőmet.
- Anyaaaa! Elmentünk, majd jövünk! - szóltam az ajtóból, és elindultunk Cher autójával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése