~ 24. fejezet ~

Sziasztok! Itt lenne a 24. fejezet:$:D Tudom, rövid, és tudom szemét vagyok amiért még mindig nem árulom el ki az apa:$:33 Viszont ha most kapok 5kommentet erre a fejezetre, akkor ma még felteszem.(lehet, hogy csak olyan este 10-11 körül) a 25. részt is:)) jó olvasást♥ :)xx

Lefeküdtem, és az oldalamra fordultam, akkor vettem észre, hogy valaki fekszik mellettem.
- Harry? - kérdeztem.
- Harry? Szóval még most is Harryre gondolsz. Kár volt visszajönnöm. - mondta Zayn és felkelt az ágyból.
- Zayn.. te szakítottál, nem én. - emlékeztettem.
- Csak azért mondtam, mert.. mert nagyon ideges voltam. Ha úgy lennél terhes, hogy biztos én vagyok az apa, akkor még örülnék is neki. De így..
- Holnap ha akarod, eljöhetsz a kórházba. Mondjuk Harry is jön. - tettem hozzá halkan.
- Szeretlek, de ne számíts rám.
- Hmm, de kedves vagy. - mondtam unottan.
- Ha Harryé a gyerek, akkor vele leszel ugye? - kérdezte Zayn.
- Hát, valószínű. Nekem ez így nem megy. - mondtam.
- Talán nem illünk össze. - De azért köszönöm azokat a csodás napokat, amiket veled tölthettem. - mosolygott. Amúgy, hogy érzed.. nem az enyém igaz? - kérdezte szomorúan.
- Szerintem nem, de holnap meglátjuk. Viszont most alszok. Nem szeretnék holnap elkésni. - mondtam.
- Jó éjt. - fordult el Zayn a másik oldalára.
- Neked is.

Reggel nagy nehezen nyitottam ki a szemeimet. Azt hittem úgy 8 körül jár az idő. Megnéztem a telóm és nem hittem a szememnek. 9:30, és 10:00- ig lehet menni az eredményért. És hol lehet Harry? Remélem már elkészült. Gyorsan magamra kaptam, egy toppot és egy színben hozzá illő sarut, valamint a barna csőnacimat. Elég szeles idő volt.

Egy gyors sminket tettem fel..csak egy kis alapozó és szempillaspirál. A hajam pedig összekötöttem. Zayn aludt még mikor eljöttem. Kimentem a konyhába, és megláttam Harryt.

- Jóreggelt csipkerózsika. - gúnyolódott.

- Haha. Neked is. Indulhatunk? - kérdeztem.

- Én eddig rád vártam, ne legyél türelmetlen. 

- Ajj, gyere már. - mentem oda hozzá.

- Szeretem mikor ideges vagy. - mosolygott.

- Örülök. De most már tényleg induljunk. - mondtam.

- Oké. Többieknek nem szólunk? - kérdezte Harry már az ajtóban.

- Nem. - vágtam rá mérgesen.

- Jó nyugi. Én csak kérdeztem. 

Végre elindultunk. Liftel lementünk a földszintre, ott át a recepción, majd ki a parkolóhoz. Harrynek természetesen mindenhol köszöntek.. csak ezt hallottam "Jóreggelt Mr. Styles". Persze nekem csak a recepciós pasi köszönt.. na mindegy, inkább hagyjuk.

15 perc múlva értünk a kórházhoz. Pont 10:00 remélem még itt van az orvos. Mázlink van, épp most jött ki valaki tőle, tehát még itt van. 5 perc múlva behívott minket.

- Jóreggelt. - köszöntünk.

- Inkább jó napot kedveskéim. - ez az orvos agyamra megy a becézgetéseivel.

- Ön lenne az apa? - fordult Harry felé.

- Csak remélni tudom. - mosolygott Harry.

- Ja igen. Az eredményekért jöttek. Elmondjam most, vagy inkább kibontják otthon? - kérdezte a doki.

- Öhm, majd inkább megnézzük mi. - mondtam.

- Rendben, akkor már csak a kifizetés maradt hátra.

Már készítettem a pénztárcám, de Harry nem engedte. Ragaszkodott hozzá, hogy ő fizessen. Elköszöntünk az orvostól, és kimentünk a parkolóba, majd beültünk az autóba.

- Na megnézzük? - kérdeztem Harrytől.

- Öhm.. igen. - mondta bizonytalanul.

Kibontottam a papírt, és elkezdtem olvasni, de csak magamban. Majd láttam a dátumot. 

- Harry sajnálom, de .. - szegény itt már alig kapott levegőt úgy izgult - (...)