~ 35. fejezet ~

Sziasztok:) Itt is van a 35. fejezet:D Tudom megint sokat késtem.. de a suli az suli:| És a 11.osztályt nem éppen mondanám könnyűnek, szóval most ezt nézzétek el nekem:$:3 Tudom rövid..unalmas, de azért remélem olvasható:3 A következőt 5komi után kezdem el írni:D jó olvasást♥


Másnap reggel, arra keltem, hogy Louis viharzott be a szobánkba, és mivel nem voltunk hajlandóak felkelni hívta a többieket és elénekelték nekünk a Time to get up című kis szerzeményüket. Mikor már odáig jutottunk, hogy az ágyon ugráltak elegem lett belőle.
- Állj! - üvöltöttem el magam, mire mindenki lefagyott, mint egy szobor. Louis fél lábon próbált egyensúlyozni, ennek köszönhetően leesett az ágyról, és állítása szerint csak megölelte a padlót.
- Keljetek már fel! Megyünk városnézésre - magyarázta Liam.
- De előtte még reggelizünk - tette hozzá Niall.
- Nem rég ettünk - értetlenkedett Cher.
- Kell a táplálék a növekedésben lévő szervezetemnek - mondta Nialler.
- Aha..inkább ész kéne neked - oltotta Cher.
- Ez most fájt - vonult el Niall.
- Cher, te gonosz nőszemély - ment Niall után Zayn és Liam is.
- Értitek ti ezt? - fordult felénk Cher. Harryvel csak megráztuk a fejünket, majd úgy voltunk vele, hogy alszunk tovább, de Cher nem hagyta.
- Na jó, felkelünk. 20 perc múlva lent találkozunk a recepció előtt - adtam meg magam. Egyrészt mert Cher tudom hogy soha nem adta volna fel, más részt meg körül akartam nézni a városba.

[...]


Vanessa! Most már megnézhetnénk mondjuk egy McDonalds-ot is a sok épület helyett - vonszolta magát mögöttünk Niall.
- Ühm..oké. Akkor menjünk el mekizni. Délután meg vidámpark? - vetettem fel az ötletet.
- Benne vagyok! - mondta mindenki egyszerre.
Úgy röpke 10 perc séta után találtunk egy mekit, és amint beléptünk megrohamoztak minket a rajongók. Oké gondoltam hogy itt is vannak Directionerek, meg Chernek is rajongói na de ennyien? Nem semmi.
Miután mindenki fényképezkedett, meg aláírást kért végre leültünk kajálni. Niall megevett egy kész hadseregnek való kaját, majd távoztunk a Mekiből. Visszamentünk a hotelbe lepakolni a cuccokat amiket vettünk ( ajándékok, stb..), utána mentünk a vidámparkba. Louis minden áron hullámvasútazni akart, Harry meg nyavajgott, hogy ő fél az ilyen dolgoktól. Niall folyton azt leste mikor jön vele szembe egy hot-dog-os kocsi, a többieknek meg szimplán elege volt. Aztán megegyeztünk, hogy ők elmennek hullámvasútazni, majd Niallt elviszik kajálni, mi meg felülünk Harryvel az óriáskerékre.
Aztán voltunk még az elvarázsolt kastélyban is, meg kb. mindenre felültünk.

* Másnap reggel* :
Reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a hasam. Harry még aludt, így kivánszorogtam a konyhába és bevettem egy fájdalomcsillapítót hátha attól jobb lesz. Aztán visszabújtam az ágyba, de a helyzet nem változott, inkább kimentem a nappaliba és ledőltem a kanapéra.

*Harry szemszöge*
Már teljesen megszokott, hogy Vanessa mellett ébredek, vagy éppen őt átölelve, de mikor kinyitottam a szemeimet nem volt mellettem. Gondoltam biztos reggelit készít, vagy ilyesmi, így hát felvettem egy pólót és egy nadrágot, majd kimentem hozzá. Vanessa a fotelben ült és láttam rajta, hogy nincs jól.
- Valami baj van? - kérdeztem, miközben leültem mellé és átöleltem.
- A hasam..nagyon görcsöl - mondta, már szinte sírva.
- Akkor öltözz fel, és beviszlek a kórházba - mondtam.
- Én oda nem megyek - tiltakozott.
- Ohh, dehogynem! Hozok neked ruhát. El ne mozdulj - parancsoltam, majd bementem a szobába.

*Kórházban* :
Gyorsan leparkoltam a lehető legközelebb, majd sietve mentünk befelé..egyenesen a recepocióhoz.
- Jó napot. A barátnőm terhes és reggel óta görcsöl a hasa. Sürgősen kéne látnia egy orvosnak - hadartam el a dolgokat gyorsan.
- Rendben, üljenek le oda. Nem sokára érkezik az orvos - mondta kedvesen a középkorú  nő majd folytatta a munkáját. Mi leültünk és perceken belül megjelent a fehér köppenyes férfi. Természetesen bekísértem Vanessát.

*Vanessa szemszöge* :
Már reggel óta az jár a fejemben mi van ha elveszítem a gyereket? A MI gyerekünket. Nagyon ideges voltam, és mikor az orvos elkezdett vizsgálni még jobban féltem. Harry nagyon aranyos volt, próbált nyugtatni, de láttam, hogy ő is ideges. Egyszer csak megszólalt a doki.
- Nagyon sajnálom, de úgy néz ki a magzat méhen kívülre került.(...)