~ 26. fejezet ~

Sziasztok itt a 26. rész mivelsokan kértétek:)) A következő szintén 5komment után jön!:33 És megvan a 8000 megtekintés. Köszönöm nektek*-* Jó olvasást:)♥

Éppen a New Yorkerből jöttünk kifelé, mikor megláttuk Zaynt. Egy szőke, vékony lánnyal sétálgatott. Nem úgy néztek ki, mint egy pár, inkább, mint a barátok. Lehet, hogy Harryvel vagyok, de azért kicsit féltékeny voltam. Épp felénk jönnek. Ohh csodás.. - gondoltam magamban.
- Sziasztok. - köszöntünk nekik.
- Hello. - köszöntek vissza. Most már megismertem a lányt, Perrie volt az.
- Hát ti. Hogy hogy így együtt? - kérdezte Louis.
- A Little Mix is fellép a szombati gálán. Tegnap érkeztek. - magyarázta Zayn.
- Ohh, én még be sem mutatkoztam neked. - fordult felém a szőkeség. Perrie Edwards. - nyújtotta a kezét.
- Vanessa Collins. - ráztam vele kezet. Láttam, hogy Zayn kicsit kellemetlenül érezte magát, de ez van.
- És Vanessa. - szólított meg Zayn. Az lett a vizsgálat eredménye amit gondoltunk? - kérdezte. Na ne! Ezt pont itt és pont Perrie előtt kell megbeszélni?
- Igen az lett. - mondtam.
- Értem. Na mi nem is zavarunk tovább. - sietett Zayn.
- Örülök, hogy megismertelek. - mosolygott rám Perrie.
- Énis. - néztem rá kedvesen. Már amennyire tudtam.
- Sziasztok. - köszöntek, majd elsétáltak.
- Sziasztok.
A kis találka után beültünk itt a plázában az egyik kávézóba, majd elindultunk a hotelbe.
A hotelben épp valami gyerekprogram volt a hallban, ahol egy elefántnak beöltözött ember táncolt a "kicsikkel". Több se kellett nekik, mikor meglátták a két fiút rögtön köréjük sereglettek. Nagyon aranyosak voltak, velünk is csináltak képet, és még néhányan aláírást is kértek. Fél óra alatt le ment ez a kis autogramm osztás, és ahogy felértünk a lakosztályba mindenki szó szerint kidőlt. A kanapén feküdtünk egymás hegyén-hátán.
- Hát veletek meg mi történt? - jött ki Liam és Niall a szobából.
- Kicsit elfáradtunk. - mondta Cher.
- Plusz letámadtak a gyerekek a hallban fényképért meg aláírásért. - tette hozzá Harry.
- És még csokit se kaptam. - nyavajgott Louis.
- Nem is kértél. - csodálkozott El.
- De nem is kaptam. - folytatta Louis.
- Louis ittál forrócsokit, vedd úgy, mintha kaptál volna. - mondtam neki.
- Ez igaz! Te egy zseni vagy. - kiáltott fel Lou.
- Ezt eddig is tudtuk. - mondtam flegmán.
- Nocsak, a kis egoista. - szólt közbe Niall.
- Én soha. - tiltakoztam.
- Hé hova tünt Dan? - kérdezte El.
- Liam sincs itt. 2őt találhatsz. - mondta Louis és odaállt a szobaajtó elé.
- Készül már a kisPayne a keresztfiacskám? - kérdezte jó hangosan.
- Louis nem készül semmi. Csak épp twitcamoztunk mikor jötettek és Daniellet akarták.
- Úú. Én is akarok twitcamozni. - pörgött fel Louis és beszaladt Dan mellé így már ketten szórakoztatták a népet. El és Cher lementek a bárba kicsit beszélgetni Liam és Niall pedig csatlakozott a twitcamhoz.
Mi Harryvel pedig bementünk a szobába.
- Anyukádnak nem mondod el? - kérdezte miközben az ágyon feküdtünk és a hajával játszadoztam.
- Elkéne. De nem merem. Tuti ki fog borulni miatta.
- Ő is 19 évesen szült nem? Az csak egy évvel több.
- Tudom, de.. - tiltakoztam.
- Az lesz a legjobb, ha minél hamarabb túl esel rajta. - simitotta meg az arcom Harry.
- Igazad van. - mondtam, majd tárcsáztam anyu számát.
- Szia anyu. - szóltam bele kicsit halkabban a szokásosnál.
- Szia kincsem. - mondta anya remegő hangon.. éreztem, hogy sírt.
- Anya te sírtál? - ijedtem meg.
- Kicsim valamit tudnod kell.. Mikor múltkor hívtál, azt mondtam apáddal minden rendben, és, hogy sok dolga van. Sok is volt, csak nem úgy. Kicsim apud, .. apud meghalt. - mondta ki végül.
- Hogy micsoda?! Nem anyu! Az nem lehet! - fakadtam sírva. Mondd, hogy ez csak egy rossz vicc.
- Kicsim, nem vicc. Viszont a temetésre haza kéne jönnöd.
- Mi..Mikor lesz? - kérdeztem.
- Holnap után. Délután 3kor. Majd itthon mindent elmondok, ez nem telefon téma. - mondta anyu.
- Én.. én ezt nem hiszem el. - mondtam még mindig sírva. És Adam hogy van? - kérdeztem a könnyeim törölgetve.
- Nagyon rosszul viseli. Szüksége van rád. Nem bánnám, ha nem mennél vissza a turnéra.
- Rendben anyu. Akkor.. akkor majd még beszélünk. Szeretlek. Szia. - köszöntem el.
- Szia. - mondta anyu még mindig zokogva.
- Mi történt? - kérdezte rémülten Harry.
- Apum.. apum meghalt. - mondtam és újra előtört belőlem a sírás.
- Kicsim. Sajnálom. - nem is mondod többet, csak szorosan a karjai közé zárt. Az most minden szónál többet jelentett.
- Érted? Nincs apukám? Miért pont velem történt ez? - kérdeztem Harrytől, mintha ő tudná a választ..
- A temetés mikor lesz? - érdeklődött.
- Holnapután, szombaton. Délután 3 kor. - válaszoltam.
- Szombat?  Az pont.. az pont a gála napja. - gondolkozott Harry. Tudod mit? Elmegyek veled. Egyedül nem engedlek el! - mondta.
- Ott kell lenned. Ez most neked fontos. Majd valaki jön velem. Mondjuk El.
- De akkor beszéld meg vele! És a gála után rögtön utánad megyek. - mondta komolyan.
- Ha ragaszkodsz hozzá.
- Még jó. Tudom, hogy El az egyik legjobb barátnőd, de.. nem hagylak ilyenkor magadra. - mosolygott rám, majd letörölte az arcomról az egyik könnycseppet.
- Szeretlek Harry. - bújtam hozzá újból. És bocsi, hogy összekönnyeztem a pólód. - mondtam szipogva.
- Ez legyen a legkevesebb. - nevetett.